Egy fecske nem csinál nyarat, szokták mondani, de itt szerencsére nem is ez a cél. Nem nyarat csinálunk, hanem egy internetes kulturális közösséget igyekszünk létrehozni, amely közösség első alkotó tagja Varga Alexandra.
LeXi Békés megyéből küldte el nekünk képeit.
Saját elmondása szerint Vollmüth Frigyes, Szokolay Sándor voltak tanárai, de Gonda Géza festőkörének is tagja volt.
Képeit nem vizualizálható hangulatok, érzések, benyomások ihletik. Műveivel lelki szemén keresztül nézhetünk a világra, világára.
Érdekes módon képeinek nem ad címet, de hogy is tehetné, hisz egy érzetet, egy kedvet nem lehet szavakkal kifejezni. Eddig azt hihettük lefesteni sem lehet, de erre LeXi derekasan rácáfol.
Elsőre ellentmondásokat láthatunk, az alkotó vadóc külseje, és gyermeki érzelemvilága között, de alaposabban megnézve a műveket ez az ellenérzés megszűnik. Látszik a kalandvágy a különböző összhatások közötti vándorlásokból. Egyszer gyermekien naiv a képe, de egy másik alkotás, már szinte agresszíven tárja elénk mondanivalóját.
Láthatunk itt amit csak akarunk. Azzal, hogy a képek nincsenek korlátok közé szorítva a címeik által, a néző egy-egy képről szabadon asszociálhat. Ami az egyik embernek rémálom, a másiknak álommanó, és ugyanígy lesz a naplementéből napkelte.
Képei között találunk csendéleteket is...
..de elsősorban az emberábrázolás foglalkoztatja.
A gyermeki...
A vadóc...
Napkeltekor, vagy napnyugtakor?
És végül a személyes kedvencem. Egy kicsit naiv, egy kicsit fantasy...LeXi-s...
Gratulálunk, csak így tovább....